Ha az űrlények megkérdeznék, hova menjenek, ha jól akarnak szórakozni az embereken, és meg akarják ismerni őket, akkor két tippem lenne. Az egyik a társasházi lakógyűlés, a másik pedig a játszótér.

Nincs kertünk, viszont 80 méterre az ajtótól van egy játszótér, amit évek óta látogatunk, illetve sok másik helyet az évek során. Feketeöves játszósnak nem mondanám magam, de sokat járunk, és az is foglalkoztat, mi történik egy játszótéren. Össze is szedtem, milyen alapvető típusok mozognak a játszótéren, rögtön az apukákkal kezdek. A természetben ritkán fordulnak elő vegytisztán az alábbi típusok, sokkal inkább az alábbiak keveréke. Ha néhol felismered magad, az jó; én is benne vagyok ezekben a csoportokban, úgyhogy nevess ki engem is!

Kvázi anyuka: tud mindent a beszoktatásról, bal kézzel cserél pelenkát, és játszótérpartit szervez. Néha szépiaárnyalatos videókat készít a kedvenc vegán réteséről, a gyerek pedig az általa horgolt sapkát hordja. Augusztusban.

Kvázi gyerek: előbb még csak a gyerekkel kapirgál a homok szélén, aztán ráérez, bevillan a gyerekkor, és a következő percben már az alapokat teszi le a 4×10 méteres, földbe ásott barlangfürdőhöz. A család sötétedéskor az ajtóban várja, de ő még befejezi a családi címert a kézzel kivágott, 100 éves tölgyből készült ebédlőasztalhoz. Nem lát, de ha valaki közelít, morog.

A totyorgó: aszfaltkrétával mászkókakék és csúszdapiros csíkokat fest magára, hogy ne keltsen feltűnést. Nem igényli a beszélgetést, és szorong a kommunikációtól, de a gyerek imád a játszón lenni, ő meg a gyereket imádja, így természetesen kibírja.

A potens: 2-3 gyerek mindig van körülötte, kettőt a fáról segít le, elől-hátul gyerek a hordozóban, két másik pedig focizni hívja. Te pedig csak hunyorogsz, hogy ebből vajon mennyi az övé. Az összes. Te meg néha már napközben is ülve vizelsz, és két gyereket nem bírsz reggel felöltöztetni.

Az igazgató: a feje búbjáról lehet felismerni, mert többnyire a telefonját nézi, pörög a levelezés: vagy most készül el az új üzem, vagy épp vízre teszik a “ladikot” az Adrián. Ha látod az arcát, ugyanezeket intézi, de hívással. Apa-apázó gyerekek kísérik, de ő nem hisz a multitaskingban. Viszont ökörpanorámás a lakás, és nem mérgezi az otthont a napi anyagi gondok miatti dühöngése.

Az úr: már négygömbös (Budapesten: gombócos) fagyival érkezik a gyereke a csorgó nyálú társak közé, majd kihúz egy 40 méteres sárga-fekete szalagot, amivel lezárja a játszótér egy részét, mivel önkormányzati engedélye van, hogy a gyerek zsúrjára felhúzzon egy ugrálóvárat, amibe a te gyereked nem mehet be.

Az edző: felkészít az élet nehézségeire, mert ugye az életben sem lesz ott mindig valaki, hogy levegye a mászókáról. Arról, amelyikről már a te gyerekkorodban is hiányoztak a fokok, és ránézésre vérmérgezést kapsz a rozsdától. Az élet kemény, a gyerek pedig puha lesz, ha tutujgatják.

A buddha: a távszemű, aki ránézésre belát a kanyarban a fák mögé, és biztos benne, hogy a gyerek jól van, hiszen gyerek. Az a dolga, hogy rosszalkodjon, nem igaz? Lótuszülésben bazsalyog. A gyerek közben épp kimászik a rácsok között, hogy feltörjön egy Ladát, amivel lemehet a kútra cigiért.

Az animátor: mire megérkezik a játszótérre, a sajátjain kívül már négy gyerekkel beszélget. A harmadik percben 12-en fogócskáznak, közben autóméretű bubokékot fúj a tátott szájú kicsiknek. A gyerekek kacagnak, te pedig egyfelől hálás vagy, hogy a tiédet is leköti, másrészt meg rohadjon meg.

A hippi: tépőzáras szandál, joviális mosoly, pitypangfüzér a fején, tartós mosolygás, nincs tanács és nincs bántó szó. Ha kell, kifestik a lányok, a fiúkat csettinteni és kacagni tanítja. A síró csecsemők már attól megnyugszanak, hogy a 25 méteres közelébe érnek.

A parafater: más néven technikai nagymama. Felmászni veszélyes, megfogni tilos, ne tedd le a kezd, mert lehet, hogy egy rubeolás csöves nyalta meg. Ma kicsit huzatos az idő, úgyhogy tavaszig már ne menjünk le a játszóra.

Van, hogy 12 gyerekkel fogócskázok, van, hogy telefont nyomkodok, és ha megkérdezik, azt hazudom, különórát nézek, vagy gyógycipőt. Nem vagyok tökéletes, remélem, te sem!