Ősszel, öt év után, újra versenyen fogom lefutni a félmaratont. Ez úgy hangzik, mintha versenyen kívül gyakran futnám a 21K-t, de ez nem igaz.

Egész pontosan egyik barátom rávett egy újabb félmaratonra, és távoli titkos terveimhez pont kell egy erősebb verseny, úgyhogy most edzek. A 100. lefutott kilométer után futottam egy 15 kilométeres tesztet, ami jól sikerült! Erősen mentem, nem fogyott el az erő, tehát az eredményből nagyjából számolható eredmény a teljes távra. A konkrét idő most nem is lényeg, de egészen elégedett voltam magammal, ahogy csatakos hajjal lihegtem a kanapé szélén. Aztán kiszámoltam, hogy ez szinte percre pontosan az az idő, amit 5 évvel fiatalabban, pár hét felkészülés után futottam a kánikulában, dohányzás mellett. Azóta szerényebb vagyok, és rájöttem, én is öregszem. Pontosabban mint Vili bá felesége a Barátok köztben: nem vagyok öreg, csak régen születtem.

Fiatal apuka

Ezt múltkor már kiszámoltam, de ha a nagyobbik fiam abban a korban lesz apa, amikor én, akkor 60 leszek, amikor unokám születik, és 78, amikor az érettségizik. Ha a kicsi is így csinálja, akkor az ő második gyereke érettségijekor 81 éves. Az Apa Magazin vonatkozó cikke szerint Svájcban ennyi a férfiak várható élettartama. Nálunk csak 74, ráadásul az sem mindegy, hogy mivel telnek az utolsó évek. Mert ha az érettségi ebéden a nyálat kell törölgetni a szám széléről, az nem lesz akkora műsor, mintha nyomnám a bréktáncot.

10 kilóval öregebben

Ezekből tehát két dolog következik: időben kell gyereket csinálni, illetve figyelni kell az egészségre. Előbbin nálam már nem lehet változtatni, az utóbbin viszont igen. Többek között ezért tettem le (a feleségemmel együtt) a cigit három évvel ezelőtt, másrészt mozogni és étkezni kell. Szent ember vagyok, de a kettő közül mondjuk egy fél van meg, a mozgás. Az étkezés még csak mostanában került az érdeklődésem középpontjába, de eddig mindig elhessegettem. Ennek megfelelőn a családi, vékony vérvonalat meghazudtolva nemrég a versenysúlyom felett voltam 10 kilóval, és ennek a 10 kilónak a jó része egyetlen, messziről azonosítható helyre irányult. Sörhas! A magazin idéz egy dokit, aki szerint a nők 30 éves koruk körül kezdenek egészségtudatossá válni, a férfiak pedig többnyire 20 évvel később. Akkor pedig már nagyon nehéz átállni a gyümölcsre, és kipattintani magad.

“Majd én tudom”

A pszichológus szerint nem hülyék vagyunk, egyszerűen így működik az agyunk: ha baj van, nem a segítségkéréstől nyugszunk meg, hanem az önállóságtól. Lefordítva: “azt majd én tudom”. Persze ez lehet több évtizedes családi-társadalmi minta, meg 1000 más is, ráadásul az egészségért tenni kell, ami pedig idő. Erről pont most írtam, és a cikk alapján úgy tűnik, más is hasonlókkal küzd. A megkérdezett coach szerint a születés után nagyot változik az élet, és sokan nem tudnak elég időt fordítani magukra – ebből aztán nassolás és egyéb lopott kielégülést jelentő cselekvések lesznek.

Én, az idegen

Az is szóba kerül, hogy mi indítja el az életmódváltást. Kábé semmi, általában a férfiak csak krízis hatására változtatnak, de ez se azért van, mert hülyék vagyunk. Kutatások szerint amikor a 10 évvel későbbi önmagadra gondolsz, majdnem ugyanazt érzed, mintha egy vadidegent látnál. Ez azért fontos, mert egy vadidegen egészségéért sem aggódsz túlzottan, tehát arra is szarsz, hogy mi lesz veled 10 év múlva, és így nehéz változtatni. Azért a cikk ad egy ötletet, hogy mi segíthet változtatni: az apává válás. Hogy láthasd a gyerekeidet felnőni. Azt hiszem, ez nekem is segített, öt éve pont akkor kezdtem futni, amikor kiderült, hogy apa leszek. Bár nem lettem fitneszedző, sok minden változott az elmúlt években, ezért bízom benne, hogy ott tudok lenni az összes unokám érettségi ebédjén, disznó vicceket mesélve, miközben csapkodom a földet a görbe botom végére szerelt teniszlabdával.

Szóval ilyen dolgok mennek az Apa Magazinban! Vedd meg és olvasd el!

*Disclaimer: a blogot a magazinnal közösen viszem, és néha írok az újságba is. De ezek a témák ettől függetlenül fontosak, úgyhogy ha tehetitek, szerezzetek egy magazint!