Legutóbb elmondtam, miért tartom fontosnak azt az időt, amit magamra fordítok. Oké, és mi van azokkal, akik nem gyeses lét mellől járnak el társadalmi életet élni, hanem 70 óra munka után? Nekik nem jár?

Egyrészt nyugalom, én is csináltam így, és boldogan mondhatom, nem csak így élhetnek 30-as férfiak (ezt sok időbe telt elfogadni). Másrészt de, jár! Ehhez viszont már kell egy olyan férj vagy feleség, egy olyan nagyszülői csapat, és olyan gyerek, akire lehet ilyenkor támaszkodni. Vagyis ha a nagyinál el lehet kolbászolni egy éjszakát, máris könnyebb a hétvége; ha a gyerek egyedül is el tud játszani, könnyebb elmenni vásárolni, vagy ha beugrik a keresztanya, vagy a nagynéni (kösz!), akkor nyugodtabb a futás.

Pihenj!

Tehát mindenkinek jár szabadidő: ha dolgozik, ha nem, ha férfi, ha nő. Ez -mértéktől függően- mindenkinek hasznos, még ha abban a pillanatban nem is tűnik úgy. Aztán persze azt is tudni kell, hogy itt sincs mindig kimenő. Néha nem jön össze a sörözés, a kávézás, a nyaralás. Néha össze kell szorítanod a fogunkat. Például a kétfős romantikus toszkán túra sem a közeljövőben lesz, ahogy sorozatmaratont sem tartunk, a nagymotor is távoli álom, de egyrészt van helyette más öröm az életünkben, másrészt jó esetben akkor lesznek meg ezek, amikor a gyerekeink már szarnak a fejünkre.

Ez talán nem a divatos instaszemlélet, miszerint ha születik egy-két-három gyereked, soha többé nem lehetsz fáradt, dühös, seggfej, kiábrándult vagy ronda. A gyerek nélküli idő pedig nem pusztán luxus, de a szülői ösztönnel ellentétes bűn is! Az, hogy ez megijeszt, felháborít, elbizonytalanít, nagyrészt inkább rólam szól, mint arról, aki mondja. Ha nem a túlzásokból indulunk ki, az, hogy mikor és mennyit járok el a gyerekek és a feleségem mellől, az teljesen a mi dolgunk. Nyilván megvan az a pár ember, akire hallgatok, akinek adok a véleményére, de ebben a gyógyszertáros néni, a buszsofőr, vagy a telekszomszéd Kanadába emigrált katonatársa nincs benne.

Sok az elvárás

Sok az elvárás, az általánosítás: egy apának dolgoznia kell, sok pénzt hozni és minden más az anya dolga. Vagy éppen fordítva: apa dolgozzon, de azért vegye át a gyereket, mosogasson, és ha nem így csinálja, mert például ő nem így nőtt fel, akkor szar apa. Esetleg ugyanez megfordítva, az egyévesen bölcsődés kisgyerek mellett dolgozó anyákkal. Persze, elvárunk dolgokat, mert ha bárki máshogy csinálja, akkor kimondatlanul is azt támadja, amit mi csinálunk. Legalábbis könnyű ezt hinni.

Én szerencsés vagyok, olyan feleségem van, akivel hasonlóan gondolkodunk erről. Mi úgy gondoljuk, hogy néha el kell menni egy-két órára, hogy utána még jobbak legyünk otthon. Ott kell hagyni a családot, hogy magammal foglalkozhassak, hogy önző legyek, hogy levezessem a feszültséget.

***

Nagyon okos dolgokat írtam, rettentő elégedett vagyok magammal : ) Pedig csak el akartam mesélni, hogy néha futok, hogy ne a gyerekeken töltsem ki, meg hogy leírhassam, milyen jófej feleségem van. Esetleg emlékeztetni magam, hogy sok más mellett azért nem keresek egzotikus utakra költhető milliókat, hogy évközben is a családommal tudjak lenni. Ennél viszont több is sikerült, úgyhogy kíváncsi vagyok, mint dönt az internet népe: jár a szabadidő a szülőnek?