Apa otthon: több mint fél éve, hogy becsuktam az ajtót a munkába induló feleségem mögött, én pedig itthon maradtam a kisebbik fiammal. Sokat gondolkozom azon, miben más a helyzetünk, mint korábban, a klasszikus felállásban. Legutóbb 3 hónap után néztem magamba, most pedig ismét néhány fontos jellemzőn végig haladva (leginkább a Sims életmutatóit alapul véve) megnézem, hogy telt az első 6 hónap. Spoiler: fél év után még mindig imádom, Zsigmond is szépen fejlődik, de néha kihullik a hajam.

Gyerekek állapota

Soma szépen fejlődik, bár mostanában talán mintha kicsit szemtelenebb lenne. Ez egyrészt valószínűleg természetes függetlenedés, másrészt az elmúlt időszakban talán kevésbé vagyunk elnézők vele. Lehet, hogy sokat várunk tőle, főleg Zsigmonddal kapcsolatban, ezért néha távolodunk egymástól, de igyekszünk nem túl szigorúak lenni. Eközben Zsigmond a legfontosabb szavakat már használja (pitypang, nem, eper), egyre önállóbb, viszont néha egyszerűen elfelejt szót fogadni, ami nyilván az én hibám.

Létfenntartás

Soma 4 év alatt nem esett el annyiszor, mint Zsigmond egy hét alatt. Az életben tartása továbbra is komoly feladat, főleg úgy, hogy jól láthatóan bátor kisgyerek. Nem szeretném korlátozni, menjen csak, másszon fel, de közben az se baj, ha minden végtagja megmarad.

Párkapcsolat

Továbbra is csak a feleségem van, ő viszont egyre inkább. Fantasztikus látni, ahogy fél év alatt megtáltosodott. A munkájában hasznos (bár elavultnak érzi magát, mint a régi terminátor), fontos tagja csapatnak munkahelyén. Az értékeléseiről mindig csupa széppel tér haza, és a hatórás munkának köszönhetően sokat tudunk együtt lenni. Még mindig nem járunk kettesben hosszúhétvégézni, de keresztanyunak köszönhetően néhány teszkózás után legutóbb moziban voltunk. Ja, a szülőség lemondásokkal jár. Óriási meglepetés, igaz? Egymás támaszai vagyunk, és tudjuk messziről nézni a napi gondokat, és mivel elég bölcs, túl tudunk lépni azon, ha el akarom verni rajta valamelyik hibáját, csak azért, hogy az én hibám kisebb legyen.

Munka

Írtam egy e-bookra valót erről (hoppá, nem is rossz ötlet!), de a lényeg, hogy egyelőre pont annyi van, amennyit el tudok látni anélkül, hogy a megkeresett pénzt egy családi napközire költenénk, mert nem tudok vigyázni Zsigmondra. Olyasmit csinálok, amihez értek, nem kell megbeszéléseken sorvadnom, és tudom úgy időzíteni, hogy csak alvásidőben kelljen dolgoznom. Meseszerű, ezért ki is élvezem a helyzetet.

Szabadidő

Egy hónapig minden szabad alvásidős percemet a Trónok harcába fektettem, megnéztem az összes részt az utolsó évad előtt. Nagy baromság volt, de csak azértis végigcsináltam. A fiúkkal délutánonként többnyire a játszótéren vagyunk már, Zsigmonddal pedig napközben sokat kirándulunk, sétálunk, tücskörészünk.  

Stressz

Összeségében lassan egy éve, hogy kiszálltam a mókuskerékből, és sokkal jobban érzem magam. Ez önmagában nem érték, de attól még így van. Annyit tudok a fiaimmal és a feleséggel lenni, amennyit szeretnék, és nagyrészt hasznosan is. Kettőnk keresetéből meg tudunk élni, és már egyre kevesebbet pillantok a hátam mögé, hogy mikor omlik össze minden. Kezd beérni a gondolat, hogy nem az idegeskedés miatt vagyok jó a munkámban, hanem annak ellenére. Egyelőre azért még félek, hogy az elmúlt időszakban megtalált viszonylagos lelki békémet egy szar munkahely néhány hónap alatt felőrölné. Szerencsére ezen nem is kell gondolkodni, hiszen a mikrovállalkozásom egész jól működik.

Étkezés

Nem sok előrelépés történt, legfeljebb rájöttem, hogy komoly adósságaim vannak ezzel kapcsolatban. Még mindig a feleségem főz, vagy én rendelek.  Zsigmond pedig ügyesen eszik és sokat, például palóclevest. Elindultunk egy egészségesebb irányba, de még nagyon az elején járunk.

Komfort

A lakás betölti a funkcióját, és mióta dolgozót csináltunk a kisszobából, van hova elvonulni a munkával. A fiúk elkezdték az emeletes ágyat használni, kicsit tömörítettük a szobájukat, de a jó idővel együtt kisebb jelentősége van a lakásnak.

Hólyag

Továbbra sem életbiztosítás órákat ücsörögni a vécén, legutóbb arra jöttem ki, hogy Zsigmond egy céges papírt firkált össze a postára adás előtt. Ő egyébként még pelenkás, nyáron bátortalan lépéseket tesztünk majd a szobatisztaság felé. Soma pedig a nagyszüleinél múltkor jelezte, hogy nem szeretne aludni alvásidőben, ezért mondtam, hogy oké, de mi felmegyünk, játsszon ügyesen egyedül az udvaron. Amikor kellett, bement mosdóba, elintézte a dolgát, majd kézmosás után kiment az udvarra. Nagyon büszke voltam rá. Vagy ez csak szerintem nagyon önálló viselkedés?

Energia

Zsigmond továbbra is felkel egyszer-kétszer éjjel, és ez nagyban meghatározza a hangulatot. Ennél nagyobb gond, hogy a földműves (paraszti) származás kiütközik mindkettőn, 6 körül már a fejünkön ugrálnak. Többek között ezért is rákaptam a délutáni alvásra, 10-20 percet az altatás elején odadőlök Zsigmondhoz, aki közben néha megfogja a hajam vagy a kezem. Ezekre mindig emlékezni fogok.

Móka

Még mindig sokat vagyunk együtt, de ez önmagában nem jelent mókát. Sőt azt vettem észre, hogy egy jól használt óra sokkal viccesebb tud lenni, mint egy rosszul használt délután. Vagyis attól, hogy több idő van játékra, nem jelenti azt, hogy kevésbé kell ottlenni fejben. Sokat szoktunk táncolni, -Zsigmond őstehetség-, szereztem óriási csomagolópapírt, amire könnyű rajzolni és nehezen szakad, illetve néha tartunk verekedős félórát. Mint említettem, sokat vagyunk a szabadban.

Társasági élet

Még mindig úgy gondolom, hogy társasági élet kell nekem, nem pedig felesleges mártírkodás. Január óta megpróbálok minden héten egyszer összefutni barátokkal, és könnyebben mondok igent társasági eseményekre, mert tudom, hogy karban kell tartanom magam. Mivel a fiúk már elég nagyok, így nem akkora teher ellátni őket este. Amikor a feleségem itthon volt, őt is mindig küldtem, és nagyon helyesen el is ment. A testben-lélekben ápolt szülő az egész családnak segítség.

Higiéna

A srácok tiszták és egészségesek. Én ugyan egyre többször és egyre messzebb megyek az itthoni mackóban, de ehhez szereztem két utcai változatot, így legalább igényesen vagyok kispapa. Megint két hónap után jutottam el fodrászhoz, ahol már sör is jár a hajvágáshoz. Innentől mindig este megyek!

Házimunka, környezet

Ráálltunk a hétfői takarításra, bevásárlásra, de mintha a tavasz kicsit módosított volna a napirendünkön. Nincs kedvem a lakásban fókázni, amikor a levegőn is lehetnénk. Ez nem is a porszívózáson látszik, inkább a mosogatáson, de szerencsére anya ilyenkor ott terem, és terápiás jelleggel, mintegy kikapcsolódásként elmosogat. Nincs mit.

Összefoglalva: imádom a helyzetet, bár nem mindig könnyű. A srácok nem éreznek különbséget, ugyanúgy fejlődnek, ráadásul anyából is sok jut nekik, és fordítva is igaz. A feleségem haladó szellemiségű, nem csinálunk ügyet abból, hogy ki hol teljesít szolgálatot, még ha néha nagyon hiányzik is neki a régi élete. A blog és az Instagramozás sokat segít, hogy újra és újra meg tudjam nézni, honnan hova tartunk, és bár nehéz elhinnem, most jó irányba.

Továbbra is hálásak lehetünk az anyukáknak, akik minden észrevehető és lopakodó nehézség ellenére összetartják a családot, mert azt látom, hogy nem könnyű a helyzetük. Köszi neki és nektek!