Meg akarom mutatni, milyen az élet így, hogy a gyerekkel mellett az itthoni munka. Az előző részt itt és itt találod. Az utolsó részben pedig arról mesélek, milyen munkarendet próbáltunk kialakítani Zsigmonddal, illetve milyen környezetben dolgozok.

Sokáig a konyhapultnál dolgoztam, vagy a sarki kocsmában, vagy egy virágtartó asztalkán. Utóbbi nagyon magas és kényelmetlen, viszont tetszett, hogy van egy saját helyem. Addig mindig valamelyik sarokban húztam meg magam, amitől nem volt valódi munkaállomás érzetem. Aztán pár héttel ezelőtt feláldoztuk a kisszobát, dolgozót csináltunk belőle, és nem bántam meg. Egyrészt élő hely lett a korábbi raktárszerű helyiséggel szemben, másrészt van egy zug, ahova el tudok vonulni, és sokkal könnyebben látok munkához.

A vatera a kezdőlapom

Az elmúlt hetekben vettem egy monitort, új billentyűzetet, behoztuk az egyik könyvespolcot, Vateráztam hozzá egy bambusztetejű ikeás asztalt 3000 forintért (életem vétele), vettünk növényeket, szóval igazi dolgozószoba lett. És amiről régóta álmodoztam: ablak előtt ülök és dolgozok, ami hát ha nem is egy bölcsödével közös udvarra néz, de azért a szomszéd kertben néha eljátszik 10-200 gyerek, és mind üvölt. De ez sem zavar, mert munka közben nem érzem magam bezárva. Ja, és vettem a Butlersben egy 300 forintos képeslapot, rajta egy fickóval, aki vicces szemüvegben sört iszik.

Amit még tervezek, az egyszerűbb asztali gép, forgószék, illetve egy ónémet könyvespolc, amiről a gazdája nem tudja, hogy ónémet könyvespolc, mert úgy olcsóbb. Azt hiszem, kicsit rajta maradtam a lakberendezésen. Talán túl tárgyias a szemléletem, de tök jó, hogy be tudnak jönni a fiúk, és néha Bogyó és Babóca megy a kismonitoron, máskor pedig gyorsan nyomunk egy bombasakkot (szabadalmaztása folyamatban).

Mikor dolgozok?

Zsigmond déltől háromig alszik, illetve este kábé fél 10 körül csendesedik el a lakás. Délután mindig dolgozom, este pedig szintén gyakran. Erősebb időszakban este heti hatszor, nyugodtabb hetekben kétszer ülök le a géphez, és egy-két órát dolgozom, írok. Sógornőm hetente egyszer biztosan elviszi egy délelőttre a kicsit, hogy szórakoztassa a nagyszülőket, nekem pedig legyen 1-2 órám, amikor el tudok menni, ha a munkához személyes jelenlét kell, vagy csak simán el vagyok havazva. Még a durvább szaladgálós napokban alakult ki ez a szokás, de azóta is megmaradt, és mindenkinek jó, hogy Zsigmondot sokat látják a budapesti nagyszülők. Gyakran heti két délelőttöt van oda Zsigmond, de amióta tudatosult bennem, hogy már csak fél évig van itthon, igyekszem kihasználni az időt, és kirándulni vele.

A munkát listákba fonom, és onnan tudom, hogy nem haladok a tényleges munkával, hogy újraírom a listát. Tanultam szervezetfejlesztést, foglalkoztam is olyanokkal, akiknek nehéz volt a munkaidő beosztása, ezért elvileg tudom, mit kell csinálni. A gyakorlat persze más, de igyekszem nem megőrülni. Rövid blokkokban dolgozom, ami után felüdülés a házimunka. Fél óra írás, egy gyors mosás indítása, még egy óra munka, teregetés, majd mosogatás. De hiszen ez egy szent ember!

Mi kell hozzá?

Fontos, hogy ez csak akkor megy, ha azt csinálom, amihez értek. Ha nagyon új dolgokat kell megtanulni, új területeket kell kitapasztalni, akkor az egész nyúlni kezd, nem tudom, hol az eleje, nem tudom csinálni és befejezni, csak ha közelít a határidő, akkor kapom össze magam. Ezek nehezebb napok, nehéz mindig tudni, honnan folyik a karakter, ezért igyekszem azzal foglalkozni, amihez értek. Sok idő volt, amíg rájöttem, hogy néha nemet kell mondani a megrendelésre. Nem okolom magam, az elmúlt években gyakran kellett egyensúlyozni a pénzzel, és könnyű megoldásnak tűnik, hogy mindent elvállalok, hiszen abból van a pénz, nem?! Na nem vagánykodok, igyekszem mindenben megtalálni a kihívást, de olyan munkákat már nem keresek, amiket nem tudok jól ellátni. Azt nem tudom, másnál hogy megy, de nekem az működik, hogy egy nagyobb területen belül spéci területet viszek, miközben próbálok tanulni. Ezt azért majd nézzük meg pár év múlva, mert még nagyon friss a bölcsesség.

Szerinted nálam ekkora a rend? Vagy az ikeában élünk? Csak illusztráció!

Sokat segített a feszesebb, eredményesebb munkában, hogy körbejártam kicsit a krónikus halogatást. Bár komoly irodalma van, azt foglalnám össze, ami engem meggyőzött:

Azért halogattam és halogatok, mert félek, hogy amit csinálok, az szar lesz, ezért inkább el sem kezdem.

Ezen kábé túlléptem, többek között azért, mert már tudom magamról, hogy hajlamos vagyok erre. Azért is kellett változtatnom, mert gyerek mellett nem fér bele, hogy akkor dolgozom, amikor kedvem van. Akkor kell dolgozni, amikor lehet (ez ugyanígy igaz a sorozatnézésre és a futásra is). Az elmúlt fél évben, úgy érzem, nagyon sokat fejlődtem. Tavaszra elfáradtam, de sokkal tervezettebben tudok dolgozni, úgyhogy most a rutint élem fel.

Hát így megy a gyerek mellett a munka. Kell hozzá sok év tapasztalat, rendes ügyfelek, és némi józan ész, hogy mit tudok és mit nem tudok megcsinálni. Kell hozzá két tüneményes gyerek, akikért megéri dolgozni, illetve egy elképesztően támogató feleség, aki a legnehezebb órákban is bátorított, támogatott, hitt bennem, és azt mondta, menni fog.

***Ha többet akarsz látni a családunkból, hogy mire használjuk a munkán kívüli időt, akkor kövess Instagramon vagy Facebookon!