Kórházban jártunk Zsigmonddal. Szokás szerint vidáman jöttünk ki a dologból, de menet közben nem volt mindig kedélyes a hangulat.

Ahogy már említettem, Erdélyben voltunk a gyerekekkel, három napot. Mindketten kehesek voltak előtte, ráadásul az óvodában skarlátos gyerekek császkáltak, ezért Somát az utazás előtti napokban már nem is vittük óvodába. Visszatartottuk őket, mintegy formaidőzés céljából. Két nappal a rajt előtt dokinál is voltunk, aki mindent rendbentalált, ezért nyugodtan indultunk el a nyolcórás útra. Meg egy porszívóval, ha orrot kell szívni.

Előre köszönnek

Az érkezés másnapján Zsigmond ereje gyorsan szökni kezdett. Bár örök jókedvét a betegség sem vette el, láthatóan gyenge volt. A hazaúton már nagyon megrogyott, és bár láza nem volt, nem sok kedve volt az autózáshoz. Mire hazaértünk, már hőemelkedése volt, 3 órával később pedig 39,2 volt a láza, kapkodta a levegőt, majd kihányta a lázcsillapítót.

Összekaptuk magunkat, majd a feleségem szorongó testtartásban nézte, ahogy a pizsamájára húzott kabátban viszem éjfélkor ügyeletre a kisebbik kincsét.

Az orvosi ügyelet a Szent János Kórházban szolgál. Az ambulancián már jártunk. Párszor. A kocsi lényegében magától kanyarodik, pedig a János akkora, mint egy kisebb falu az Alföldön. Annyit megyünk a kórházba, hogy egyik nap a mentősofőr nekem szólt oda, hogy egy furgon rossz helyen parkol, csináljak valamit.

Szerencsére havi parkolási bérlet még nem kell, de Soma például hasonló korban eltöltött néhány napot ugyanitt, amikor kiszáradt egy betegség után. A feleségem rutinos kórházjáró, összesen szerintem két-három hónapnál jár.  Én egyszer vesekő miatt 15 évesen két hetet töltöttem bent (mindig is koravén voltam), egyszer pedig néhány napot, mert átmentem traktorral a saját lábamon. Majd egyszer elmesélem.

Mindenki kedves, rossz helyen járok?

Az időpont ellenére kedvesek voltak az ügyeleten, ami úgy tudom, nem általános hozzáállás az ügyeleteken. Megvizsgálták Zsimgondot, és azt mondták, éjszakára már biztosan maradunk. Átirányítottak a kórházi részre, ahol még ennél is kedvesebbek voltak, ami igen fontos, amikor be vagy szarva, alig aludtál, és egész nap vezettél. És még így sem nekem volt a legrosszabb. Vért vettek, amit a kis hős nagyon jól bírt, amiben segített pár Bogyó és Babóca rész is. Azonnal hatni kezdtek a gyógyszerek, úgyhogy 3-kor már le is feküdtünk a kórteremben, Zsigmond pedig már aludt is. Pedig kemény munkával régen leszoktattam a közös alvásról, de úgy tűnik, egy nyolcórás autóutat követően 2-3 óra az ügyeleten, és máris tud együtt aludni!

Itt fontos megemlékezni, hogy igen kellemetlen lett volna, ha teljesen üres kézzel érkezünk.

Legközelebb, ha csak ügyeletre megyek, akkor is lesz nálam cumi, takaró, töltő, és egy üveg víz.

Igazi szerencse, de ezek közül majdnem minden volt nálunk, így sokkal komfortosabb volt az első pár óra, amíg a feleségem meg nem érkezett.

Amikor nincs más megoldás: Youtube

Innentől jött az alvás-vizsgálat-bogyóésbabóca-maraton édes hármasa. Felbomlottak az elvek: ömlött a youtube, pedig az összes ördög közül talán ez a legveszélyesebb. Érdekes, de nem szabadult el a pokol, mert rájöttem, hogy ha nem tapogathatja a képernyőt, nem vadul meg. Így hát nem volt Rostás Szabika-diszkó és laposföld-hívők üzenetei. Ezt valószínűleg a szobatársunk sem bánta, az anyukát és egyéves kislányát, akiket viszont azzal áldott meg az ég, hogy egy apukával rakták össze egy kórterembe.

Mondanám, hogy a következő részben kiderül, hogy milyen kellemetlenségek fakadtak a kényszerű összeköltözésből, de előre szólok, semmilyen. Az viszont kiderül, hogy mi alapján választottam ágyat hajnalban, hogyan bántak velem az osztályon dolgozók, illetve hogy mit lehet tenni a gyógyulásért, még ha nehéz is.

***Ha többet akarsz látni a családunkból, például hogyan próbáljuk megmutatni a világot a srácoknak, vagy hogyan pötyögöm el gyerekzongorán a Birodalmi indulót, kövess Instagramon vagy Facebookon!