Azon gondolkodunk a feleségemmel, hogy lassan ideje szintet lépni az élményalapú nevelésben. Tetszik a név? Most találtam ki, viszont lefedi azt, amit egy ideje próbálunk erősíteni a srácokkal: minél több helyre eljutni, a világ minél nagyobb részét megmutatni, hogy tapasztaljanak.

Az egészséges szint
És mi ebben az újdonság? Semmi, legfeljebb annyi, hogy amikor a költségvetést gyártjuk, bátrabban tervezünk utazással, nem esik olyan rosszul belépőket fizetni, illetve könnyebben éjszakázom, amikor elvállalok egy melót, hogy abból is kilométer és élmény legyen. Mint mindennek, ennek is van egy egészséges szintje.

Ilyenkor mindig az a barátom jut eszembe, aki elment az állatkertbe a családdal, ahova ugyan arányaiban nem drága a belépő, de nem is 1000 forint. A gyerek a galambokat szerette a legjobban. Igen, azokat a repülő patkányokat, akik az utcáról szálltak be a zoocsemegéért és sós perecért.

Elvihetem én a gyereket egy szingapúri múzeumba vagy egy prágai sörfőző tanfolyamra, neki ez nem lesz nagy mulatság. Ha pedig háromhavi fizetésünk rámegy, nekünk sem.

Utazás gyerekkel: ahogy elképzelem

Mi az első közös hosszú hétvégés utazáson dolgozunk: az egy hét repülős olasz úttól indultunk, jelen állás szerint pedig egy fagyizásra ugranánk el, ami legfeljebb fél óra autóútra van tőlünk. A gyerekeink ugyanis csak részben alkalmasak az utazásra, ráadásul nincs sok tapasztalatunk, ezért eléggé aggódunk. Nagyon az elején járunk a folyamatnak, most szervezzük az első nagyobb utat, ezért összeszedtem, mit tudunk.

Amink van

Havonta járunk a nagyszülőkhöz vidékre, nagyjából két óra az út. Kipróbált rutin, ebéd után indulunk, és a várostáblánál már alszanak. Ugyanez visszafele, délben indulás és gyors alvás. Egész jól pakolunk, de az állandó úti cél miatt sok dolgot nem kell cipelni, vagyis kevésbé macerás a pakolás. Egyszer Kolozsvárig mentünk, amikor egyéves volt Soma. Az kicsit nehezebb volt, de inkább azért, mert a feleségem pánikbeteg, vagyis ha egy faszállító mögött utazunk, ő ezerszer látja magában, hogyan zuhan le egy rönk, és fúrja keresztül apát, hogy aztán az autó 40 pörgés után a tetején álljon meg az árokban. Jól kezeli, de ezt nem lehet mindig kezelni. Néhány hónapig Budapest és Miskolc között ingáztunk, akkor az autót csíkig pakoltuk, vagyis már bizonyított.

Igen, az ott két összetekert szőnyeg

Amit teszünk

Az elmúlt hetekben tudatosan trenírozom Zsigmondot gyalogos közlekedésre, úttesten átkelésre, állj-lassíts parancsszavak felismerésére, éttermi táplálkozásra, egyenletes haladásra. Olyasmire, amire szükség lehet, amikor idegen terepen mozgunk. Soma már rutinos, ő tudja, hogy mit és meddig lehet, ráadásul olyan magas a tudásszomja, mint a zokni-szandálos, nyakában fényképezős, horgászsapkás turisták, akik mindent látni akarnak. Néha már kevés a wikipédia a szórakoztatásra.

Ahogy elképzelem

Hosszú utazás, amit két részletben ejtünk meg. Sok móka, gyönyörű helyek, és kábé két óra plusz a megállók miatt. Ha szép időnk van, minden király, ha esik, akkor bús panda leszek, de vannak beltéri terveink is. Az alvás várhatóan katasztrofális lesz, de kirúgjuk magunkat. Tartható költségek.

Az utazáshoz szükséges fejlesztések, edzések hol jobban, hol rosszabbul haladnak. Le kell szögezni, hogy Zsigmond még csak másfél éves, még nem az a kor, amikor könnyen viseli a világjárást. Ennek ellenére fejlődést mutat, de nagy kérdés, hogy mire elég, amit tud? Vajon össze tudunk hozni egy nyugis hétvégét négyesben?

Kicsi bukás vagy nagy siker?

Személyiségfüggő, hogy mekkora utat kockáztatunk: ha valami kevésbé grandiózusat vállalunk, akkor ugyan kicsi tét és kicsi bukás, de talán nem derül ki, hogy mire lennénk képesek. Vagy nagyban játszunk, ahol emberfeletti erők mozdulnak meg, de ha a gyerekek nem élvezik/bírják, akkor óriási bukta? Szerintem kezdésként kicsiben érdemes játszani, mert biztosan nagyon fájna egy tönkrement utazás, ami több százezer forintba került. Szerintem az edzettséget kisebb helyeken kell megszerezni. (Ha ezek után nem érkezne több poszt, az azért van, mert a feleségem levagdosta az ujjaimat, mivel itt üzengetek neki az utazásink mélységéről.  Ha havonta egy poszt jön, akkor megtanultam orral pötyögni).

Az első út pár héten belül esedékes, utána beszámolok arról, hogy mennyi jött be az önnyugtató okoskodásból. Addig is, bármilyen jó tanács, tapasztalat, minyonba rejtett lónyugtató?

***Ha többet akarsz látni a családunkból, például hogyan próbálom edzeni a kiskölyköket az utazásokhoz, kövess Instagramon vagy Facebookon!