A legutóbbi Apa magazinból már összeszedtem múltkor, amik a legjobban tetszettek, de még egy cikkről biztosan mesélnem kell. Tudom, tudom, csak szerényen, de én készítettem az interjúkat, és mély nyomot hagytak bennem.

A beszélgetések Az Év Apája pályázat legjobbjaival készültek, az év apukáival, akik a szó hagyományos értelmében átlag apukák. Ez valójában azt jelenti, hogy nem szerepelnek híresemberes vetélkedőben, és nem isznak 1700 forintos vizet az Instán (ahol egyébként engem is követhetsz, ha szeretnél, de én sem iszom vegán fair trade vizet), viszont egyáltalán nem hétköznapiak.

Vegyük például Martossy Lajost, aki esküvői fotósként dolgozik, de ami miatt igazán közel áll hozzám, hogy ő volt mindig az ügyeletes. Ő szaladt, ha orvoshoz kellett menni, apa hordta oviba a csajokat, és ha ki akarták sminkelni, akkor nem tehetett mást, hagyta.

Sokat tudott a lányokkal lenni, a legfontosabb pillanatoknál ott volt, és mivel én is hasonló úton járok, jó volt látni, hogy milyen erős a kapcsolatuk.

Spengler Zoltán és Thomas igazán erős páros. Apuka elképesztő önreflexióval figyeli háromtagú családját, ami szintén nem átlagos. Az egész életüket úgy alakították, hogy Thomasnak, a 12 éves autista fiúknak könnyebb legyen. Így dolgoznak, ezért költöztek. Közben mesélt arról is, hogy milyen elfogadni, hogy a gyereked autista, és hogy milyenek a hétköznapok. És kaptam egy jó tanácsot is:

lehet, hogy macerásabb, ha gyerek óriási autókkal szeret utazni a hátsó ülésen, de ha leesik, könnyebb az első ülésről felvenni.

Nyilas István csuda pofa, sportlövészetet oktat fiataloknak, ami már önmagában melós lehet, de közben nem csak oktató, hanem pótapa is mindenkinek. Szerinte a született tehetségek között is akad olyan, akivel semmire nem jut, mert nem akarja eléggé, nem küzd és nem tanul. Ezalatt közösséget szervez, és abból, amit elmesélt, majdnem biztos, hogy irányba rakott pár elkallódó gyereket. És közben a lánya, a hatéves Gréta egy másodperc alatt meg tudja főzni, vagy ahogy ő mondta:

„ Ő csak rám néz, azt mondja: Apa! Én pedig azt, hogy tudom, intézem!”

 

Izsó László és családja sem hétköznapi. Vera, a Vidám Oroszlán koraszülött, agyvérzése volt és autista. Emiatt egészen más az életük, mint legtöbbünknek, mégis nagyon vidámak, rengeteget sportolnak, és igazi összetartó család. Vera többször begurult a beszélgetésbe, és mesélt a kedvenc könyveiről, az apjával való közös futásról, és hogy Görögországban is le akarta nyomni apjával a maratont (amit meg is tettek), és folyamatosan csacsogott.

Látszott, hogy biztonságban érzi magát az apja mellett, aki a feleségével már 14 éve támasza Verának.

A feleségével nem mellesleg van egy 8 éves lányuk is, ahogy mondani szokták, a bátorságuk gyümölcse. Közben hihetetlen közösséget építettek sportolni vágyóknak, viszik az alapítványt, amely Vera kezeléseihez szerez támogatást, miközben emberek tucatjaival sportolnak együtt.

Hihetetlen fickók ezek, és még ki tudja, mennyi ilyen ember mászkál a világban, és teszi csendben a dolgát. Mindig erre gondolok, amikor hasra esnék magamtól, amikor kétszer mosok gyerekruhát egy nap alatt. Tehát ha érdekel, hogy még miket mesélnek ezek a nem átlagos férfiak, vedd meg a januári Apa magazint!