Nemrég megjelent az új Apa magazin, amit mindig elolvasok, és nem csak azért, mert szoktam írni nekik. Nincs apukák tutujgatás, nincsenek lábszagú poénok és hehegés, van viszont szakértő, sok hasznos téma, és hús-vér apák (és anyák). Mivel dolgoztam magazinnál, ezért én még a képeket és a tördelést is nézem, de csak úgy, mint paraszt bácsi az új templomot. Negyedévente jelenik meg, és ömlik belőle a minőségi tartalom, úgyhogy jó szívvel ajánlom a kedvenceimet itt is, és az instagram oldalamon is. Ez utóbbit is szívesen ajánlom.

Amikor eltűnik a gyerek: rettegek attól, hogy egyszer csak felszívódik a gyerek a teszkóban (majd megcsörren a telefonom, és valaki a Mikszáth összesemet akarja, meg a karórát, amit apósomtól kaptam a diplomaosztóra). Éppen ezért Soma már kétévesen el tudta mondani a nevét, és hogy hány éves, mert ha be kell mondatni a hangosbemondóba, akkor legyen infó. Hát ennél azért hasznosabb tanácsot is kapsz az újságban, például hogy küldj egy-egy embert a kijáratokhoz, vagy hogy előre beszéljetek meg egy találkozóhelyet, ha valamelyikőtök eltűnik.

Hogyan jutunk el duplózástól programozásig: nagyon nem dicsérném, mert én írtam. Szívesen meséltem arról, hogyan kell kiképezni a gyereket legózásból, hogy ne nézz ki olyan hülyén egyedül, amikor építed a Birodalmi Rombolót. Ami talán a legfontosabb tanulság volt nekem, hogy a gyerekek rombolással kezdik az építést, úgyhogy nem sértődhetek meg, ha lepofozza a 20 percig épített hidamat.

Miért utazásra verjük el az összes pénzünket: Bede Márton már a lánya születése előtt is utazásra költötte a pénzét, még az Indexnél dolgozott, amikor az első egyéves körutazását megtette és dokumentálta, nekem pedig ez azóta is eszembe jut. Amíg újságnál dolgoztam, a sajtóutak kielégítették a vágyaimat, de azóta szinte semmi. Persze ez még így is sokkal erősebb az átlagnál, de az utazás jó. Egyrészt rengeteget tanul a gyerek a világról, másrészt nem biztos, hogy sokáig ugyanennyi szépség lesz benne. Bónuszként valami rokonságot érzek a mindenpénz-utazásra elv és aközött, hogy a bizonytalan, de jól fizető munkáimat otthagytam, valami bizonytalan, de rosszul fizetőért, viszont a gyerekekkel lehetek.

Farkas Róbert, az Első könyvem az univerzumról írója: a könyvről már írtam a legjobb karácsonyi ajándékok között, úgyhogy érdekelt, hogy ki a fickó mögötte. Nagyon együtt tudtam vele érezni, amikor arról mesélt, hogy amikor szabadúszóként elkezd baromságokon görcsölni, elképzeli magát, ahogy áll a Földön, az pedig forog a Naprendszerben, és hogy ő ezekhez képest semekkora, vagyis kár mindenen izgulni. A másik, amin nagyon jól szórakoztam, hogy elvileg a lányának írta, de az tojik az egészre, mert nincsenek benne pónik. A nagyobbik gyerek imádja nálunk, azóta órákat tudunk eltölteni a galaxisokkal, a másodpercenként 150-nel közeledő Androméda-köddel, a közetbolygókkal. Kösz, Farkas Róbert!

Anyuka az első karácsonyról, négyesben: Szabó Sári, interwebes nevén Zurazara, kellemes gúnnyal és öniróniával vizsgálja a világot, amit nagyban befolyásol két fia. A magazinban most elmeséli, hogyan tervezték az első karácsonyt négyesben, és hogyan történt valójában. Az, hogy balesettel zárult a nap, önmagában is elég egy jó sztorihoz, de az odavezető útban benne van minden, ami jellemző a gyerekes karácsonyokra: feszültség, programcsúszás, túlpörgött gyerekek.

Főnökök és apák: két apukát kérdeztek, hogyan lehet összehangolni a családot a munkával, vagy fordítva. Az egyik apuka azt mesélte a téli programoknál, hogy karácsonykor a teniszpályán kezd a család, ami szerintem óriási ötlet, biztos, hogy nincs görcsölés. A másik apuka a Molnál főpisztoly, ő azt mondta, hogy az esti mese után el kell mesélnie a gyerekeknek, hogy mi volt aznap a melóban. Ott aztán szűrni és színezni kell, hogy egy kisrácokat is érdekelje, amitől viszont te is úgy érzed, hogy izgalmas a munkád! A lényeg a minőségi idő!