Minden kezdő és haladó otthonmaradó szülőnek az a tanácsom, hogy rendeljen nyugodtan ételt, nem fog pokolra jutni.

A tervem az, hogy heti egyszer én főzök ebédet. Ezzel ott tartok, hogy egyszer már csináltam tükörtojást, és reggelire. Amíg nem indul be a kifőzde, addig marad a rendelés, mert anyát nem terhelném minden este a munka utáni főzéssel, hasonló helyzetben ő sem várta tőlem, hogy hazatérvén még dobjam össze neki a másnapi pörit. Arra viszont emlékeszem, hogy mindig biztattam, rendeljen ebédet, ne küzdjön a főzéssel hétközben. Egyrészt könnyebb változatosan enni, pedig neki működő és széles repertoárja volt, másrészt addig is tud játszani a gyerekkel, vagy ha kínozza a bűntudat, hát mosogathat. Ezt egy átlag napon egyébként meg is tette ötször.

Az én repertoárom jóval szegényebb, ezért nem kérdés, hogy én rendelek. Már amikor nem felejtem el, mint most, ráadásul többször is. A héten így többek között a családi titokként őrzött töltött káposztát olvasztottam ki Zsigmondnak és magamnak, volt hogy a nagyszülőknél ebédelt. Péntekre azonban nem volt betárazva sem a fagyott előkarácsony, és mással sem készültem előre, ezért amíg a gyerek a délelőtti alvását töltötte, kitaláltam, hogy főzni fogok.

Ömlöttek elém a cikkek, írtam az ételeket, amiket fejben már meg is főztem, fotóztam a monitort a hozzávalókért, hogy a fontosabbakat végül papírra is felírjam. Összefutott a számban a nyál, ahogy arra gondoltam, vállamra csapott konyharuhával állok, hallgatjuk a zenét és megkóstolom a tepsis pennét vagy a szilvás gombócot.

A feleségem utólag azt mondta, ő arra jött rá az itthon töltött évek alatt, hogy ha délelőtt 11-ig nincs meg az ebédterv, akkor oda a nap. Ha előre szól, talán el sem hiszem neki, most viszont már tudom, mennyire igaza van. Nézzük a valóságot.

Zsigmond kivételesen elfogadta a délelőtti alvásra való felkérésemet, nyilván azért is, mert korán kelt, 5:40-kor már üvöltözött velem, és próbált játékra bírni, miközben én Soma ágyában feküdtem úgy, hogy az egyik szemem nyitva volt, hogy a másikkal addig alhassak, miközben arról csevegtünk akadémiai szinten, hogy mi van a baktériumban és a tornádóban.

Tehát ő aludt egy komolyabbat délelőtt, és mivel volt munkám, vagy csak az Instagramot pörgettem ezredjére, hagytam aludni, méghozzá túl sokáig, és negyed 12-kor kelt. Innentől indult az intenzív lélekállapot, a kapkodom, de nem tudom, hogy miért érzés. Ilyenkor már az öltözés is annyi energiát emészt fel, mintha azt a Mt. Everest tetején kéne végrehajtani. Szerencsére Zsigmond jó öltözőtárs, ezért valahogy lejutottunk, és irány a vásárlás!

A szervezés jó volt, de a lista már nem jutott el a boltba, de mire odaértünk, már tudtam, hogy úgyis több idő kéne az eredeti recepthez, ezért sunnyogva levettem a polcról egy risz-rossz félkész galuskát, amit majd én gyorsan ízesítek, az majdnem olyan, mintha főznék, igaz? Bedobtam egy zacskó fagyasztott szilvás gombócot is, plusz estére a melegszendvics parti legfontosabb kellékeit, illetve másnap reggelire némi péksüteményt. Mivel nem fordulok kétszer, bevásárlás után meg akartam venni a szükséges tápszert, mosószert, elemes lófésűt, turbó rágót, egyebeket. Mire innen is kijutottunk, már fél 1 volt, de gyorsan megvan az ebéd, igaz?!

Innentől már csak képekre emlékszem. Látom például, ahogy rájövök, hogy a galuska ugyan egy-két perc alatt kész van, csak azzal a fél órával nem számoltam, amíg felforr a víz, kipakolok, összekészülök, megpróbálom mégis a szilvás gombócot megcsinálni, majd rájövök, hogy nincs itthon zsemlemorzsa (de van), úgyhogy maradok a galuskánál, megcsinálom, ízesítek, terítek, próbálok közben mosogatni, ezért kifut a víz, csak a galuska fele fő meg, és végül leülünk enni. Borzalmas volt, de képzeljétek, Zsigmond olyan rendes volt, hogy ette, méghozzá nagyon jól.

Utószó

Az mondtam volna, hogy megvettem a legfontosabbakat a melegszendvics-partihoz? Majdnem mindent sikerült, csak kenyeret nem vettem. Ezért este azt gondoltam, hogy megcsinálom a gombócot, mert rájöttem, hol tartja a feleségem a zsemlemorzsát. Mivel volt mellette egy másik, hasonló doboz is, így befotóztam neki, és ő megmondta, melyik az. Majd megkérdezte, hogy cukrot és olajat vettem-e, mert ezek fontos anyagok a gombóchoz. Ezeket én magam írtam fel 72-es betűmérettel az erre létrehozott táblára, és nem ellenőriztem boltba indulás előtt. De hát úgysem vittem volna a fecnimet! Ekkor már nem tudtam hadakozni, csak elfogadtam, hogy az egyetlen, ami tényleg működik, az a reggelire vásárolt pékáru. De a srácoknak ízlett!